Történelmi áttekintés

 Új-Zéland, egyike Földünk legkésőbb benépesült szárazföldjeinek. 500 és 1300 között Polinéziaiak vándoroltak be az addig érintetlen területre és létrehozták a maori kultúrát. A két szigetet később 1642-ben Abel Janszoon Tasman holland hajós fedezte fel, majd James Cook kapitány volt a következő 1769-ben , aki immár angol zászló alatt kikötött a szigeten és rögtön angol felségterületnek is nyilvánította azt.

Az európaiak bevándorlása 1839-ben, a Brit Új-Zéland Társaság megalakítása után indult meg. A sziget azonban csak lassan népesült be. Részben azért, mert nagyon távol volt Európától, részben, mert az angolok el voltak foglalva Ausztráliával.

A szigeteken élő maorik kezdetben ellenségesen fogadták a “betolakodókat”. Egészen addig nem került az új gyarmat reflektorfénybe, míg egy vállalkozó kedvű francia partra nem szállt és azt nem ígérte a maoriknak, hogy vissza fog jönni hajókkal és megvédi őket a betolakodó angoloktól. Ez nem tetszett franciahon ősellenségének, Angliának, ezért 1840-ben a szigetre küldték Hobson kapitányt és kinevezték őt az új föld kormányzójának. Hobsonnak először azonban ki kellett egyeznie a maorikkal, amit a Waitangi szerződéssel meg is tett. Ebben a szerződésben biztosította Anglia a bennszülötteket a védelméről, cserébe viszont kötelezte őket földjeik egy részének eladására. Érdekesség, hogy a maoriknak nem volt írott nyelvük, ezért az angolok írták le úgy, ahogy azt hallották.

Az európai telepesek végül 1856-ban alakítottak először kormányt, később pedig 1907-ben Új-Zéland önkormányzattal rendelkező domíniummá vált. 1931. decemberében a Brit Nemzetközösség egyenrangú tagjává nyilvánították, ezt azonban az ország parlamentje csak 1947-ben ratifikálta. Új-Zéland ekkor vált teljesen függetlenné Nagy- Britanniától. Ma az egyetlen kapcsolódási pont az Egyesült Királysággal a Főkormányzó kinevezésében van. Ez a pozíció nálunk az államelnöki posztnak felel meg, tehát inkább reprezentatív jellegű. A szabadon választott új-zélandi miniszterelnök tesz javaslatot a főkormányzó személyére és az angol uralkodónak jóvá kell azt hagynia.

1945-ben Új-Zéland az ENSZ egyik alapító tagja volt.